my heart stops

Szétestem. Teljesen.
A koncentrációm a porba van tiporva..az érzéseimmel együtt.
Könnyek között aludtam el napokig. A barátaim eldobtak olyan dolog miatt amihez semmi közöm sem volt,egyszerűen csak rám kenték.
Amióta elkezdődött a suli,mintha láthatatlanná váltam volna.
Nem írnak msnen,nem hívnak,ha összefutunk,lassan már nem is köszönnek.
Komolyan ezt érdemlem? Vagy csak szórakoznak velem?
Az életem romokban hever. Úgy érzem,hogy hatalmas lyuk van a mellkasomban.
Páran maradtak csak mellettem. De már abban is kételkedem,hogy komolyan gondolják.. :/
Nem tudok már semmit.
Szombat óta szinte semmit nem ettem.. A suliban szédülök,fáradt vagyok és nem tudok rendesen gondolkozni... Pedig tanulok.. De egyszerűen nem megy úgy,mint szokott... :/
Mostanában semmi sem sikerül.. A tükörbe sem tudok úgy belenézni,hogy ne érezzem magam ennyire undorítónak. Rosszul vagyok magamtól.. Nem csak a kinézetem miatt.. a lelkem miatt is.
A suliban,a többiek között próbálom önmagamat adni,és boldognak látszani. De az álarcom már nem működik teljesen.. Gyenge vagyok és elveszett.
Gyűlölöm magam,gyűlölöm az életem.. :((