Tuesday, September 21, 2010

i hate my life

Az emberek önzőek és naivak.
Azt gondolják,hogy minden az övék,és nekik nem kötelességük tenni valamit másokért,csak másoknak kötelességük tennie értük.És van,amikor túlzásba viszik.Ilyenkor bármi megtörténhet.Egy meglendült kéz,hatalmas csattanás amely iszonyatos,égető fájdalmat hagyott maga után.
De mégsem sírtam.Még ott,a padlón ülve,pofonoktól vörös és lázas arccal.Az arcom akaratom ellenére mosolyra húzódott.
Nem élveztem a fájdalmat..De magamban tudtam tartani.
Aznap már nem beszéltünk.Reggel sem sokat.Azt gondolja,hogy olyan könnyen meg tudok neki bocsájtani,mert neki köszönhetem az életemet..ez hazugság.Nem teszek kivételt senkivel.
Amikor már egyedül voltam vége kisírhattam magam.Rosszul voltam..órákig folytak a könnyeim,és millió érzelem fogalmazódott meg bennem..De legfőképp düh,fájdalom,menekülésvágy és mérhetetlen lelkiismeret furdalás.
Sírástól kábán és szédülve ültem az ablakomban...és csak bámultam kifelé..Néztem a fekete eget,a csillagokat,a holdat.Számomra ez a legszebb..az éjszaka.
Reggel alig bírtam mozdulni..Minden porcikám fájt..De felkeltem..kétszer annyi kávét ittam,mint szoktam.Tönkre teszem magam,igen...De hahóó!Kit érdekel?Senkinek nem fogok hiányozni..
Hát nem néztem ki valami fényesen..Ezt mások is szóvá tették.
De aztán belerázódtam.Az egyetlen nyereségem a napban az volt,hogy sikerült az álarcom mögé bújnom..egész nap.
Itthon ettem pár falatot,aztán beálltam a zuhany alá..El akartam felejteni a napot..
Amikor kiléptem a zuhanykabinból kicsit feloldódtam..kellemes volt érezni a hajam eperillatát és a bőröm málnaillatát :) A szobámban kicsit összepakoltam,csináltam egy nagy bögre kakaót és befészkeltem magam ide..
Elgondolkoztam.Új életet kezdek.
A régi barátaim eljátszották a bizalmamat,hazudtak nekem és a legnagyobb vészhelyzetben is csak a saját bőrüket mentették.Nekem ilyen nem kell.
Mostantól elfelejtem a múlt kínzó emlékeit és csak a szépre és a jóra gondolok. :)
Megint meg kell változnom..hogy elfogadjanak..újra..egy új helyen,új emberek..talán most tényleg megtalálom a helyem.. :)

No comments: