distance.

Két érzés között vergődöm.
Részben boldog vagyok,hogy vannak akik minden nap várnak rám,és tudom,hogy hiányzom nekik.Ez jóérzéssel tölt el,és értük bármire képes vagyok.Igaz,hogy vannak szeszélyes napjaink,de számítunk egymásra,és segítünk ahol tudunk."mindenki egyért,egy mindenkiért."
Viszont rossz érzések is kavarognak bennem.Az új iskola,és a mostani csapatom elvesztése okozta félelem iszonyatos érzést kelt bennem.És hiába vannak elhatározásaim,tudom...sőt biztos vagyok benne,hogy nincs elég erőm ahhoz,hogy véghezvigyem őket.
Gőzöm sincs,hogy mit csináljak..Hagyjam a francba a gondokat,és foglalkozzam a széppel?Vagy rágódjak a jövőn,és agyaljak azon,hogy hogyan érjem el az általam kitűzött célokat?
Mit kéne tennem?
Már gondolkoztam azon is,hogy pár napig hagyok a francba mindenkit és mindent.És gondolkozom..közben zenét hallgatnék,és egy nagy bögre tea mellett ücsörögnék.
Persze,ezt megcsinálhatnám éjjel is,és akkor nemkéne kizökkennem...de fáradtan kóvájogni nemhiszem hogy épp kellemes lenne.:/
NEMTUDOOOM!