shadowland.♥

Végeztem.Ennyi volt.
Az utóbbi időben rengeteg fájdalom,és elnyomott érzés gyűlt bennem össze.Nem volt senki,aki meghallgatott volna,így magamba fojtottam..nem kellett volna.Egyetlen egy olyan napot akartam,hogy ne halljam kétpercenként a nevemet...hogy hagyjon már békén mindenki...had legyek azokkal,akiket szeretek.
Persze nem ilyen egyszerű..:/
Hülye módon azthidtem,hogy békében meg lehetek itthon este...csak én és a zene..de ez lehetetlen.-.-
Felejtse már el a nevemet a világ!Csak egyetlen egy napra.Könyörgöm!
Nem szeretek sírni...De nemtudok már mást.Mivel vezessem le az összes gondomat?Miért nem kiabálhatom ki?Fájdalmas érzés,ha nem hallgatnak meg.Elveszettnek érzem magam...és csordultig vagyok már mindenféle érzelemmel.
Eddig elhallgattam,mert azt reméltem,idővel felszívódik...de nem...akkor jön ki minden,amikor nem számítasz rá...amikor úgyérzed hogy végre egy jó napot zártál le.
Előjön minden...minden ami rossz...a vágyak,álmok,amikre fájdalmas visszagondolni,mert tudod,hogy sosem éred el.A harag,düh,amitől legszivesebben a falat ütném.A kétségek,amik választás elé állítanak...minden egyszerre.Borzalmas.
Gondolatok ezrei cikáznak a fejemben,ami iszonyatos fejfájást eredményez,amitől akarva-akaratlanul könnyek szöknek a szemembe.És nincs senki akivel megoszthatnám.

"A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok
Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?
Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek…
Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat
Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat
Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak
Búcsút intek minden megálmodott dolognak
Kéz a kézben, boldogságtól megtelve
Naplementét nézve, tested karjaimba temetve
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához
Úgy várok rá, mint arra mikor ajkam ér a szádhoz
Menny vagy pokol! Könyörgöm!Vegyél magadhoz! Kérlek!
Nincs más vágyam, mint hogy, boldogan nyugovóra térjek. Végleg."